hol járok én már...

azóta sok minden megváltozott, talán mondhatom: egyértelműen pozitív irányba. képzavar következik: mostanában nem szinuszgörbének érzem az életemet, hanem egy egyenletesen felfelé haladó függvénynek. (matekos metaforát sem nagyon használtam még a lelkiállapotom kifejezésére, itt volt már az ideje - mellesleg ezzel ki is merítettem a tudásom jelentős részét.)
azóta nemcsak boldogabb, de jelentősen kiegyensúlyozottabb is vagyok és ez nagyon jó, ezt vártam már mióta.
azóta -- mióta? hogy tavasz van? vagy mióta te? miattad? te-óta? óda? oda. (éljen a szabad-ötlet)
azóta te, azóta igen, minden szép. a kacsák se mennek a central parkba, ők nekünk vannak ott, ebben biztos vagyok. sőt, mintha minden nekünk, sőt, értünk lenne: például a pad nem véletlenül van ott, a pad arra vár, azért létezik, hogy mi elfoglaljuk, hogy én az öledbe hajtott fejjel feküdjek rajta. a galériás lakásba nem azért megyünk, mert jó, hanem azért jó direkt, hogy mi menjünk oda. de ugyanígy minden, azért van jó idő, hogy sétáljunk (és nem azért sétálunk, mert jó idő van, ugye). kifordított filozófia, de megállja a helyét és legalább annyira igaz, mint amennyire nyakatekert. de legalább ugyanennyire aranyos is.

kisvárosi idill

vasárnap délután a hátsószomszéd (tudod, aki valamikor egy olimpián majdnem valahányadik lett - de állítólag csak azért, mert az előtte levőket kizárták - de akkor is, ő ott volt - stb.) a kossuth rádiót magyar nótákra cserélte, és a "hej az én csodaszép szilaj csikóm milyen gyorsan vágtat" címűre fűrészel, közben anyázik, mert a fa nem adja meg magát.
igazán megható.

kb

facebookon a bemutatkozás rovatban: "Use Google!"
oké, beírom a nevét, és mi az első találat? a facebookos adatlapja. 22-es csapdája, kéremszépen.

Y

már csak egyet kell aludni! ja, hogy te már alszol? ha ébren volnál... :)

most ez

III.

Hogyha hajnalban nem jön az a macska,
feküdtek volna délig öntudatlan:
de így elnyújtott, gyerekhangú jajra
riadtak fel és lecsúszott a paplan,
a derengésben szétdobált ruhák közt
újra kezdték, mint aki csak szunyókált
a ringatást, a lomblyukaktól áttört
függöny mögött a neonfényű hold állt,
de már fent volt a nap is, égitestek
találkoztak félálomban az égen,
és kitakarva látszott, hogy a testek
még fiatalok, de már nem egészen,
hogy halandóak, de már nem egészen,
és csukott szemmel az egyik megígérte
a másiknak, hogy ott, a másik évben
lesz macska is, mert anélkül mit érne…

alapvetés

Itt a moha-szélű szigeten
fogom építeni váram.
Itt a szélcsöndben úszó szigeten
fogom összeácsolni némán.
Itt a markomba férő szigeten
alapítom mindahány birodalmam.
A forrókat, a fagyosakat,
a nappaliakat, s az enyhe sötéteket.
Itt loholó vadászkopóim
mind hajló vadszekfű-szálak,
kamarásom hétalvó galóca,
szakácsom kutyatejvirág.
Jól tartom a lakodalmi népet,
az atyafiságot, a vendégeket,
ellátom fiaim, lányaim,
észre se veszik, hogy rég meghaltam.
Majd ha megnőnek, sejtik csalásom,
de addigra hol járok én már!

(WS: Rongyszőnyeg II/13.)